Talán már nyugodt szívvel írhatom e sorokat, hogy végre magunk mögött tudhatjuk a Megapixel és az ISO okozta számháborút. Amit mindenki – de tényleg mindenki, a gyártók is – parasztvakítás és “csalánverés” céljából előszeretettel alkalmaz a kommunikációjában.
Tény, hogy fontosak egy fényképezőgép esetében ezek a számok, de nem gondolnám (csupán a korábbi tapasztalataimra hagyatkozva), hogy most ezek kiemelkedően fontos érvek. Szükségesek, de nem (csak) ez alapján érdemes kiválasztani a vázat.
Korábban – értsd a 2010-es évek környéke -, amikor még a DSRL vitte a piacot valóban fontos érv volt a kiválasztásnál, de azt is tudni kell, hogy egyfelől nem volt még a milc kategória sem a Canonnál, sem a Nikonnál még a kanyarban sem, és a technika sem tartott még ott, így egyéb feature-ök sem kaphattak helyet ezekben a korai modellekben. Tehát igen a kép készítését nagyban befolyásolta a megapixel és az ISO. Mára ezt az irányt átvette a 4K/8K videó és a különféle előre beprogramozott funkciók, amikből vannak olyanok is, amiket jól lehet használni (pl. szem/arc/állat követő fókusz). E téren is a SONY a konkurenciánál jóval előrébb tart.
Az érzékelők sem voltak annyira kifinomultak, mint napjainkban, tehát ha azt vesszük, akkor “érzékenyek” voltak a zajosodásra. Nagyobb szenzor, kevesebb zaj, kisebb szenzor, több zaj bizonyos érték felett. Ez pedig általában APS-C esetében a 2000-es értéktől felfelé, míg Fullframe esetében picit jobb arányokkal, kb. 6400-tól jelentkezett a zajosodás – természetesen szituációtól és környezeti fénytől, no meg persze objektívtől is függöt. Szóval ebből is látszik, hogy nem lehet leegyszerűsíteni csak egy számra. A zajosodást sokminden befolyásolhatja, és fogja is mindig.
Azt is meg kell említenem, ha például egy olyan sporteseményen fotózol, ahol nem lehet vakuzni, márpedig ez többniyre így van, akkor az ISO-t és a rekeszt kell elsősorban mahinálnod, ezekkel az értékekkel kell babrálj a jó fotó elkészítéséhez. Node azért az sem mindegy milyen rekeszen vagy, szűkebb rekeszen nagyobb az esélyed az élesebb fotók elkészítésre, már csak azért is, mert a lerekeszelés miatt több éles területed lesz, mint tágabb értéken, de ez most nem a poszt témája…
Szóval maradva a témánál ilyen helyzetben tutibiztos, hogy a 1600-2000-3000 értékek környékén kell dolgozzál APS-C szenzor esetében, Fullframe-nél kicsit még viheted feljebb, de azért csak mértékkel. 🙂
Ok ezzel a részével megvagyunk, de valószínűleg kellőképpen zajos lesz majd a fotód a monitoron nézve (mert ugye a fényképezőgép kijelzőjén minden olyan élesnek és jónak tűnik). Nyilván a méreténél fogva is – nagyobb kijelzőn jönnek elő szépen a kép rejtett hibái – / vagy ha belenagyítasz a képbe az LCD-n.
Jó hírem is van! A nagy ISO érték által generált zajosodást egy bizonyos mértékig utólag a számítógépen tudod finomítani, de azt vedd figyelembe, ha a csúszkával nagyon vagyánykodnál, akkor bizony szép lapos képed lesz, olyan mintha bekented volna a monitort egy viasszal. 🙂 Általában egy 15-25 értéknél nagyobbra nem érdemes állítani ezt a programban.
A megapixelt tekintve szintén a fényképezőgép érzékelőjével van szoros kapcsolatban. Olyannyira, hogy ez határozza meg a felbontóképességet, vagyis relatíve a készíthető képek méretét. Általában elmondható, és szerintem nem fognak megkövezni érte, hogy a régi DSRL vázakban a 12 MP elegendő volt egy korrekt minőségű A/3-as nyomtatásig, úgy a ma piacon lévő – akár DSRL, de a milceknél meg pláne – vázak 50 -60 megapixelével el lehet képzelni, hogy milyen részletekben is gazdag képet készíthetünk, nem beszélve a dinamikatartományról, amit ezek az érzékelők már képesek kezelni.
A megapixel értéket egyébként az érzékelőn lévő kis pixelecskék száma határozz meg, vagyis a szenzor teljes széltében és hosszában elhelyezkedő kis fényérzékeny diódák.
Nyilvánvalóan ezt meg is kell fizetni, sajnos a milc piac még igen drága termékeit nem engedheti meg mindenki magának, pedig tény és való, hogy tudásban ott vannak az élen (az ár viszont sokszor köszönő viszonban sincs vele, egyes már régebbi termékek túl vannak árazva szerintem).
Szóval, akármilyen vázad is legyen, ha megfelelően tudod kezelni, és az utómunkához is értesz némiképp, akkor szemetkápráztató fotókat alkothatsz, akár a mostani szettel is. Természetesen jobb, ha minél modernebb a technika, de például nekem is van egy régebbi DSRL vázam a Nikontól, lassabb fókuszú objektívvel, és vígan készítek portrékat vele a mai napig – igaz a karom és a csuklóm a fotózás végére rendesen bedurran. 🙂
Ha ezzel kapcsolatban bármi kérdésed lenne, keress bizalommal a lenti Messenger chat alkalmazásban, vagy egyéb elérhetőségeimen. Ha tudok segítek.
Péter
Tanulóim -10% kedvezményt is kapnak a PHOTOKING fotós kereskedésbe.
Gyere és kezdjünk el tanulni közösen!
