Végre itt van a tavasz…
Annyira vártam, hogy ezt a mondatot leírhassam. 🙂 Hosszú volt a tél, talán nagyon is, de végre egyre többet élvezhetjük a napsütést, és csodálhatjuk az éledező természetet, a boldog szerelmes párokat, és szinte már a bőrünkon érezhetjük a nyüzsgő város lüktetését. 🙂

***

Biztos láttál már olyan portré képeket, ami a nyílt utcán, a járokelők között született. Ez a street portrait / magyarosan utcai portré, de az nem annyira menő. 
Ha Pinteresten rákeresel ömleni fognak az ilyen képek.

Van egy különleges hangulata, lüktetése és vizuális kisülése az ilyen fotóknak a szemre.

Különleges azért is, mert talán nem a megszokott, letisztult, csendes környezet, hanem annak szöges ellentéte, de mégis ez adjaazt a bizonyos pluszt.

Nem könnyű elvegyülni, kizárni a körülötted levő embertömeget, városi forgalmat.
Tudom idő kell ahhoz, hogy ellazulj, ezért fokozatosan – néha pár poén kíséretében – oldom fel a benned rejlő feszültséget (érzed az átvezetést… 🙂 ).

Érthető, hogy nem tudsz feloldódni izibe, ha melletted sétáltatják a kutyát, aki éppen ugatással jelzi ottlétét.
Vagy az idegbeteg autósok, akik dudálnak, akkor is ha nincs rá szükség.
Vagy amikor valaki fennhangon beszél a kihangosított telefonon a közeledben.

Abszolút nehéz feladat, belátom. Eleinte engem is zavart, aztán úgy voltam vele, hogy végülis miért foglalkozom én velük, kit érdekel mit gondolnak? 🙂
Tegyél te is így.

***

Amikor sikerül kizárni a körülötted lévő dolgokat, akkor jön el a katarzis – vagy legalábbis a kreatív alkotási folyamat.

Ez néha csak 10 perc, van akinél hosszabb, de pont ezért ezt is figyelembe veszem a fotózásnál.
Hagyok időt, hogy ne azon kelljen izgulni, hogy mindjárt vége a fotózásnak, és még mindig feszült vagyok.

Jó lesz, tetszeni fog.

Ám a sok duma mit ér pár korábbi ügyfél megnyugtató szavai nélkül. 
Ezek mind számomra kedves élmények voltak, remélem neked is az lesz majd a  közös fotózás.